Különös és hátborzongató város Saint Sangué. Valahol Dél-Franciaországban húzódik meg, mogorva mizantrópiába burkolózva, a terjeszkedő sós mocsarak között, amelyek lassan, de biztosan elszigetelik a külvilágtól. Ódon, omlatag palotáit kegyetlen és romlott arisztokrata családok lakják, melyek vége-hossza nincs viszályokba bonyolódnak egymással, elkorcsosult szolgahadak fölött zsarnokoskodva. A közös bálvány, amelynek keresztény hitüket elveszejtve hódolnak, az ősi vér szentsége; a nemzedékek óta tartó beltenyészet különccé és betegessé teszi őket, ám ugyan-akkor időnként sosem látott képességeket ébreszt bennük. A külvilág iszonyodik Saint Sanguétól, a gonoszság elfajzott fertőjének tekinti – joggal. Mivel nem akar tudni róla, ahogy telnek a századok, apródonkint megfeledkezik róla. Saint Sangué azonban, bár az emberek emlékezetében lassan kifakul, valójában nem tűnik el, itt marad közöttünk: ősi átkai mindmáig hatnak, a palotáiban fészkelő métely tovább fertőz, a szörnyeteg famíliák kiirthatatlanul kapaszkodnak a létbe, mindegyre folytatva értelmetlen háborúságaikat…
